Locinak ma kiesett egy őrlőfoga. Vagyis kihuztam, az utolso szal tartotta es nem szerettem volna, ha ejjel lenyeli.
M: Anya, ugye te vagy a fogtunder? E: Szerinted? M: Szerintem igen. A beszelgetes a konyhaban zajlott le, Loci nem hallotta. Mikor setalt az agya fele, megkerdeztem: Mit kersz a fogtundertol? L: Nem tudom, anya. E: De most, hogy apaval leleplezodtunk, segithetnel nekunk.. L: ??!! hogy mi??!! E: Nem hallottad, amirol az iment Miskaval beszelgettunk? L: Nem. E: Az volt a tema, hogy ahogy a Mikulasnak es az Angyaloknak is besegitunk, a Fogtunderrel is joban vagyunk (mosoly). L: (legorbulo szaj, konnyek…patakokban) De hat akkor nincs fogtunder? E: Csalodott vagy? L: Nagyon…(egyre jobban sir) E: (mosolygok) Loci ne szomorkodj kerlek, ez a csoda bennunk es benned van. Az emlekeidet senki nem veheti el toled. Megigered, hogy te is tovabbadod ezt a gyerekeidnek? L: (sir es kozben bologat) Hosszasan kellett meg errol veszelgetni es ma epp nem ot altattam, igy nem tudom, mikorra sikerult megnyugodnia. Latszolag csillapodott a konnyaradat, de egyre nehezebb ezt kivulrol megitelni. Olyan sok erzes kavarog mostanaban benne es olyan kevesszer kapcsolodunk ugy igazan. Mindenesetre elmepeszto ez nekem. Itt van a 11 es lassan negyed evesem es zokog, amiatt, hogy a fogtunder nem letezik. Valahol meseszep ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése