Kreativok

Imadom nezni, hogy a fiuk miket jatszanak egymassal. Loci talalja ki a jatekot persze, hozza a parnakat, takarokat es mar epiti is a satrat. Vagy a hajot. Vagy epp egy raketat, bunkert, vasuti palyaudvart. A lenyeg, hogy mozgositja Miskat, aki tobbnyire lelkesen csinalja, amit mondanak neki, vagy hevesen ellenall. Ez a ket opcio letezik. A kiegyensulyozott jatek vagy az egymas torkanak ugras. De most nem is errol akarok beszelni. Hanem, hogy milyen jo dolog azt eszlelni, hogy nem a jatekokkal jatszanak. Hogy jatekok nelkul is tokeletesen eljatszanak. Hogy segitenek fozni, sutni, letorlik a tukrot, kibontjak a teafiltert, bedugjak a hangulatfenyt, csak hogy a napi legkedvesebb kis feladatocskakat emlitsem. Mindig az az erzesem, hogy amikor jatekot veszunk a kezunkbe, valahogy csokken a varazs. Es persze nyakunkon a karacsony, a tonnanyi katekkal, amik beszerzeset iden is megprobalom kezben tartani, de azzal kapcsolatban is vannak kerdeseim. Kell- e ez egyaltalan? Vagy ket repulojeggyel nagyobb es maradandobb elmenyhez juttatnam oket? Locit mindenkepp. Talan meg ekkor is maradna valami a szoszmotolos karacsony reggelekre. Iden eloszor talan nem akarunk majd kinozdulni egy kicsit sem. Csak fekudni a szonyegen es vonatot tologatni. Enni a finom ebedet, kortyolni a kavet az isteni sajttorta melle. Hmmmmmnnn.