2015. október 14., szerda

Bolcsibe szoktatas - vol1

Megkezdodott a bolcsibe szoktatas, es egy hettel a hatunk mogott mar ki merem nyitni a blogot, hogy irjak par gondolatot. 

Elso nap 10-re mentunk es kozosen jatszottunk egy orat a tobbiekkel. Miska fel volt dobva, uton utfelen mindenkinek azt hajtogatta, hogy "bölibe jálok", es alig varta a masnapot, hogy ujra mehessen. 



Kedden 9-kor kezdtunk es annyira jonak iteltek az elozo napot, hogy h10-kor, a tizorai kornyeken el is kellett mennem. Megkaptak a sracok a turorudit, asztalhoz ultettek Misot is, en meg szepen elkoszontem tole. Uveges szemmel, tok lazan bucsuzott el, en meg aggodtam egesz 11-ig, hogy mikor hivnak fel. De nem hivtak, minden siman ment, jatszott a tobbiekkel. Utana is jo kedvu volt es szepen lassan hazafele vettuk az iranyt. 



Szerdan szinten 9-re kellett mennem es meg is beszeltuk, hogy csak egy kicsit maradok, aztan menjek, hiszen annyira jo volt eddig, haladnunk elore rohamtempoban. Na, aznap kivetelesen reggel 5-kor ebredt fel, elore feltem attol, hogy mi lesz. Mondtam is, hogy szamitsanak a napkozbeni faradtsagra, reggel azt hittem, ez okozza majd az egyetlen problemat. El is mentem, a bucsuzas szinten zokkenomentes volt. H11-kor azonban csorgott a telefonom, hogy menjek, mert Miska elaludt Emese oleben, ebedelni mar biztosan nem fog. Ajjaj. Ott aztan kiderult, hogy sirdogalt, engem keresett es mivel nem jottem, ezert nagyon sirt, es asitozott kozben, majd elaludt Emese kezeben. Na ez volt a fordulopont a csodas bolcsis beszoktatasban, ugyanis csutortokon mar hallani sem akart rola, hogy o bolcsibe megy. 

Csutortokon szinten 9-re mentunk, es csak h ne kegyen egyszeru az elet, reggel megint extra koran kelt. Az uton vegig mondogatta, hogy szíltam ana, meg hogy elmentél. Aztan meg, hogy jöttél. Aztan ujrakezdte a lemezt. Szomolú boltam. Nem akalok bölcibe jálni. Utálom. 

Pénteken 9-re mentunk, de mar az uton sirt, amig oda nem ertunk. Sikitozott, remegett, mikor el kellett valnunk, borzalmas erzes volt igy otthagyni ot. Egesz delelott bolyongtam, nem birtam otthon maradni es varakozni. Mentem f12-re es fuleltem. Sirast nem hallottam az ebedeles kozben. Aztan megjelent o, kisirt szemekkel es zokogva atolelt, szeetlek, suttogta a fulembe es mondta is hogy jottel. Hat aznap is aludt 1 orat. Letettek, mert faradt volt. Itthon aztan nagyon boldog volt, fel s ala rohangalt, de szerencsere el tudott aludni egy oracskara. 

A kovetkezo hetvsem ment fenyesen, az 5 napbol 3-on letettek aludni, mert annyira felizgatta, behergelte magat. Szivem szakadt meg ismet, de biztam benne, hogy jobban indul majd a kovetkezo het. Mikor nem volt bolcsi, csak azt hajtogatta, hogy "anajottel". "Bolcibejalok". "Utalok bolcibe jalni". "Bepejesztem". Igy kezdtuk meg a harmadik hetet, ami alatt, kedden mar egesz jol viselte az elvalast, picit jatszott is, mig ott volt. Es mi tortent ejszaka? Na mi? Hat belazasodott, ofkorsz...folytkov. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése