Furcsa es kisse ambivalens erzes otthagyni nagyot (de errol majd irok mashol) es egyutt maradni a kicsivel. Egyedul. Nyugalomban. Csendben. Elszoszmotolve. Ezek a szavak mar eleg regota nem isnertek,legalabbis azota, h Miska vilagra jott. Elotte imadtam elfekudni Loci szobajaban, legozni, olvasni, labdazni orakat,mindegy, mit, a lenyeg, h Loci iranyitson. Az elso ittalvos ovis napob hazajottunk Miskaval es csak alltam az ures lakas ebedlojeben es hallgattam a csendet. Gondolkodtam, h mit is csinaljak, mert tennivalo az vilt boven, Miska meg lathatoan teljesen jol elvolt a kis vilagaban. Vegre lekerult rola a kabat, meleg volt korulotte es csend. Siman tettem, vettem vele egyutt is es volt, hogy magara hagytam jatek kozben. Nem zavarta kulonosebben. Uj elmenyek, amihez ugy erzem, nem lesz nehez hozzaszoknom.
Mindamellett kiszakitottak belolem egy darabot. Oda kellett adnom A RENDSZERNEK, ami nem mindig es nem ugy gondoskodik a legfeltettebb kincsemrol, ahogy en azt elvarnam. Ez faj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése