Meg mindig imadom a szombati reggeleket!

Csak mert ilyenek:
"Itthon van apa?"
"Apaaaaaaa!"
"Jojj velem autozni, apa!"
"Ihatok a kavedbol, apa?"
"Apa, bevetes!"

Loci duhos es agressziv

Mindketto uj. Eddig nyomat sem lattam lokdosesnek, utogetesnek, a napokban viszont alig tudom elejet venni a komolyabb osszecsapasoknak. Vagyis inkabb tamadasoknak, merthogy Miska egyelore szerencsetlen elszenvedoje ezeknek a torteneseknek. Csupan kivancsi, megy Loci utan mindenhova, mindent ledont, elhuz, kivesz a kezebol. Ez baromi frusztralo, en mar csak tudom. Nagyon is. Marha empatikus vagyok, de azert mindennek van hatara. Egy pillanat alatt flhuz, pl, hogy a teso csak ugy alldogal, mire Loc odamegy es egy jol (es fejre) iranyzott lokessel arrebb "tolja". Mert utban van.

Jelenleg tanacstalan vagyok, asszem itt az ideje megint elovenni a estverfeltekenuseges konyvet.

Azok a kiborulos napok

Nem szeretem azokat a napokat, mikor valami elcsuszik. A kommunikacio, a front, novekedesi ugras, a jo eg tudja, hogy mi az oka, de oszinten szolva nem is lenyeges. Ezeken a napokon egyszeruen nem birok magammal. A gyerekekkel meg plane. Ma peldalul megfordult a fejemben, hogy bezarkozom az egyik szobaba, oket meg egyszeeuen nem engedem be.Hatarozottan jo otletnek tunt. Pedig csak mantrazni kene valamelyik varazszot, kb folyamatosan: egyszer elmulik, el KELL tudni viselni, es tarsai. Vagy empatikusnak lenni konstansan, az oltari nagy dupla afta miatt. Merthogy nem csak a foga jon szegeny legkisebbnek, hanem meg ez is. Ez lesz az ujabb onismereti lepcsofok, amit minel hamarabb meg kell masznom. Ezeken a napokon minel tobb onkenyeztetes a leheto legkevesebb kiborulas erdekeben. Legkozelebb kiprobalom.

Lociszaj es az uj ovoda

Eppen jatszik, epit a lapattal. "İtt epul az uj ovoda." "Es mi lesz az uj ovodaban?"
"Tekergo kigyo, kaktuszbananbokor...meg datolya, meg effelek. Meg majomforgo!" (ez utobbi a mokuskerek)

Lóciszáj

Esti fektetésben vagyunk, Lóci odaér a már-már rituális suttogásához:
L: "Szomorú vagyok, mert hazament Kata, anya."
én: "Minden gyerek a saját ágyában alszik Lóci. Szeretnél Katával együtt aludni?"
L: "Igen. [gondolkodik] Meg Lilivel. [jobbra mutat] Itt aludjon Lili, [balra mutat], itt meg Kata."
én: "Hmmm...nem lenne rossz, mi?"
L: "Lili azt mondja, hogy az az én krokodilom! [épp ott fekszik krisztofer is]"
én: "De hát az a te krokodilod, Lóci! Én csináltam neked, mikor a pocakomban voltál. Mondd meg Lilinek, hogy az a te krokodilod."
L: " A krokodil is a pocakodban volt?"
én: "Nem, csak te és Miska voltatok a pocakomban."