2013. május 20., hétfő
2013. május 15., szerda
Lóciszáj: "Rajzolj egy biciklit!"
Ülünk a papír és a zsírkréták fölött, amikor kiabálni kezd: "Giiiííííííí, jaj-jaj-jaj"
Eltartott egy darabig, de rájöttem, mit szeretne, épp ezt mondta, valahogy így: "Biciklit rajzoljunk!"
Lerajzoltam, apát is rá, nagy volt a boldogság.
Eltartott egy darabig, de rájöttem, mit szeretne, épp ezt mondta, valahogy így: "Biciklit rajzoljunk!"
Lerajzoltam, apát is rá, nagy volt a boldogság.
Minden nap a homlokomra csapok
Ma épp a következő miatt. Pongrácz Ildiéknél voltunk látogatóban és nyomasztónak éreztem a türelmetlenségét. Egyszerűen nem volt toleráns Barnival, aki egyébként egy kis tündér, nagyjából csak akkor kommunikál, ha tényleg szeretne valamit. Ha pedig fáradt, értelemszerűen sírósabb.
Miért van az, hogy a "hiszti" szót ennyire gyakran használjuk? Én megpróbálom kiűzni a szótárunkból és Gábort is rá fogom kényszeríteni, hogy semmisítse meg a fejében. A következő egyszerű összefüggés miatt. Ha egy baba (de lehet akárki) nem képes megértetni magát és kvázi tudatni a felnőttel, hogy mi a baja, mit kér, mire vágyik, akkor morcos lesz. Ki nem lenne az? Ha pedig egy olyan kis ember morcos, akit gyakorlatilag az érzelmei és a vegetatív ösztönei vezérelnek, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy földhöz vágja magát, vagy épp ordítani kezd. Sok ember felnőtt korára sem tanulja meg kezelni a rátörő dühöt, gyermekkorban ezt elvári irreális is lenne. Mi a megoldás? Több idő és figyelem. Kérdezzük meg akár százszor is tőle, hogy mit szeretne, éreztessük vele, hogy halljuk a problémáját, meg akarjuk oldani, mondja el, mi bántja. Egyelőre Lócinál működik, csodákra képes a törődés. Milyen egyszerű, khhhmmm.
És milyen kiábrándító, amikor azt látom, hallom, hogy "rácsapok a kezedre", "beteszlek a kiságyba", "hagyd abba, nincs okod hisztizni", "mars a szobádba". Miért kell egy újabb olyan generációt felnevelni, aki bűnnek fogja érezni, ha kiereszti a dühét? Könyörgöm, tanítsuk már meg inkább arra a gyerekeket, hogy miként bánjanak a negatív érzésekkel, ismerjék fel, tegyenek ellene. Melós, én nem mondom, de szerintem megéri.
Miért van az, hogy a "hiszti" szót ennyire gyakran használjuk? Én megpróbálom kiűzni a szótárunkból és Gábort is rá fogom kényszeríteni, hogy semmisítse meg a fejében. A következő egyszerű összefüggés miatt. Ha egy baba (de lehet akárki) nem képes megértetni magát és kvázi tudatni a felnőttel, hogy mi a baja, mit kér, mire vágyik, akkor morcos lesz. Ki nem lenne az? Ha pedig egy olyan kis ember morcos, akit gyakorlatilag az érzelmei és a vegetatív ösztönei vezérelnek, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy földhöz vágja magát, vagy épp ordítani kezd. Sok ember felnőtt korára sem tanulja meg kezelni a rátörő dühöt, gyermekkorban ezt elvári irreális is lenne. Mi a megoldás? Több idő és figyelem. Kérdezzük meg akár százszor is tőle, hogy mit szeretne, éreztessük vele, hogy halljuk a problémáját, meg akarjuk oldani, mondja el, mi bántja. Egyelőre Lócinál működik, csodákra képes a törődés. Milyen egyszerű, khhhmmm.
És milyen kiábrándító, amikor azt látom, hallom, hogy "rácsapok a kezedre", "beteszlek a kiságyba", "hagyd abba, nincs okod hisztizni", "mars a szobádba". Miért kell egy újabb olyan generációt felnevelni, aki bűnnek fogja érezni, ha kiereszti a dühét? Könyörgöm, tanítsuk már meg inkább arra a gyerekeket, hogy miként bánjanak a negatív érzésekkel, ismerjék fel, tegyenek ellene. Melós, én nem mondom, de szerintem megéri.
2013. május 13., hétfő
Abigel fiu
Vegre valahara eljott a kadosik genetikai UH is, amitop annyira tartottam. Kodaj dr csinalta az Istvanban, rendkivul alaposnak tunt, es bar egy szot sem szolt kozben, mindent tokeletesen rendben talalt. Slusszpoen: ratette a fejet a hasamra es az elso kep, amit latott, az egy aprocska futyi volt. :):):)
Most, mikor mar vegre zold agra vergodtunk lanynev ugyben, kezdhetjuk elorol...:)
A fura az, h annyira nagyon lanyt erzek a pocakomban, hogy csak na...
Most, mikor mar vegre zold agra vergodtunk lanynev ugyben, kezdhetjuk elorol...:)
A fura az, h annyira nagyon lanyt erzek a pocakomban, hogy csak na...
Vihanc apaval
Mostanaban alakul az apakep. Eddig is meghatarozo volt, de most kezd atbillenni a mokamiki szerepbe. Barhol, barmikor, barmilyen jatekkal fuldoklos rohogest tud generalni apa, mindenki legnagyobb oromere.
Kicsi es nagy
Mara ugy erzem teljesen jol hasznalja a "nagy" jelenteset. Ramutat a nagyobb kore es mely hangon kiabal, hogy "nooooaaaagy". Vagy eppen seta elott kiabal, hogy vegyuk ki a szatyorbol a "babat" (lapatot) es a "nooooaaaaagyot" (nagy lapatot).
2013. május 7., kedd
Lóciszáj: minden, ami él és mozog!!!
Ez az a pont, ahol egyszerűen feladom az új szavak időrendbeli memorizálását. Mindent kimond, vagyis próbál, mint egy kis papagáj. Folyamatosan kommunikál, csúszdára mászik, szól, ha egyedül érzi magát, nagyfiú a javából.
Egyedül eszik!!!
És nem csak villával, már a kanál is megy! Annyira nagyon próbálkozik, hogy már a leves nagy részét is a szájához tudja emelni. Nagyjából ezzel együtt eléggé tiltakozik a pürésített babakaják ellen, úgyhogy úgy érzem, bajban vagyunk...pontosabban kell a logisztika rendesen, ha valahová kitesszük a lábunkat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)