2013. február 28., csütörtök

9+4 - rossz lett a rákszűrés

Ez részben "jó", mert legalább kiderült, hogy egy baktérium fészkelte be magát a hüvelyembe, valószínűleg ezért gyógyult baromi lassan a rákszűrés seb, és valószínűleg ezért is fájt annyira. Be van gyulladva ott minden.

Doktorbácsi azt mondta, hogy ezzel most nem tudunk mit csinálni, mert az első trimeszterben nem adhat semmilyen antibiotikumot, majd csak a 12. hét után. Addig jó lenne, ha nem romlana a helyzet nagyon. Reméltem azért, hogy kapok valamit, mert annyira, de annyira idegesítő ez a sárga folyás..de fő a biztonság.

Bébibaba amúgy tündéri, 2,5 cm, van kicsi keze, nagy lába, úszkált boldogan a hatalmas lufiban. A sárgatest még 2 cm-es, nem nőtt, sőt elvileg lassan csökkeni is fog a mérete.

Őrületes tempóban halad az idő, el sem hiszem, hogy már itt tartunk!

Csúszda és libikóka

Éljen, itt a tavasz! Ennek örömére újra sok időt töltünk a játszótéren, Lóci legnagyobb örömére. Megtanult csúszdázni, most már ő is a létránál "mászik fel", mint a többiek. A libikókánál sem az ő oldalán hintáztatom, hanem megkérem, hogy kapaszkodjon és átmegyek a másik oldalra, úgy sokkal könnyebb.

A homokozó is nagy kedvenc lett, szinte mindig van egy bot, vagy lapát a kezében, amivel kapirgálhat.

Lóciszáj: mit mond a tyúk, a bárány, a galamb, a sirály és a varjú?

Ezeket is tudja már, sőt rájött, hogy a madarakat az égen kell keresni, ha talál egy varjút, olyan hangosan károg, hogy nincs aki, meg ne hallaná.

Lóciszáj: banán, hab, paradicsom, szűrő

A banánt már egy ideje bárhol felismeri és függetlenül attól, hogy éppen evett-e előtte, hangosan kiabálja, hogy "danna, dana" egészen addig, amíg le nem vesszük és ki nem bontjuk. Enni nem biztos, hogy fog is belőle..

Pár hónapja apa próbálta kicsit izgalmasabbá tenni a fürdést, habot csinált a kádba. Lóci nagyon megijedt tőle, valószínűleg nem tetszett neki, hogy ringatja a víz, nem lehet megfogni, stb. Addig kiabált, míg az összeset be nem dobta a zuhanytálcába. A napokban újra próbálkoztunk, ezúttal sikerrel. Most már lelkesen mondogatja, hogy "habba", ha a fürdés szóba kerül.

A paradicsomot az egyik kiskönyvben szúrta ki, almának nézte. Többször vissza kellett térni hozzá, hogy az bizony nem alma, hanem paradicsom. Úgy látszik, sikerült megjegyeznie a szót, sőt a zöldségesnél is felismeri már.

A szűrőt nem tudom, hogy írtam-e már. Fürdéshez bevittük az egyik pici, műanyag konyhai szűrőt, amit amúgy sem használtunk már. Ki lehet vele halászni a halakat a vízből. Apa elmondta, hogy szűrő, és Lóci már mondta is utána: "sszújó" (az "sz" hangot egész hátul képzi, az "r" is cuki nagyon).

Lóciszáj: bamma, baba, gyede és a többiek

Reggelente a tápit meg KELL inni és kész. Szeretem, ha az összes elfogy, mert délelőtt nincs valami nagy étvágya. Ennek érdekében még a kórházban rászoktattam arra, hogy gyerekdalokat (gyede) nézünk tápiivás közben. Aztán megmutattam neki  Bob mestert (Bamma), Thomast és Bogyó és babócát (baba) is. Kis idő után nem csak egyszerűen megszokta, hanem követelte is.

2013. február 26., kedd

Egész jeleneteket mutogat el

Ez a legújabb. Úgy tűnik, működik az asszociációs hálózat a kis agyában, méghozzá egyre több tárggyal kapcsolatban. Első volt a kuka. Ha szóba került (és kerül), rögtön jött a "be", mármint, hogy beledobjuk a szemetet.

A legújabbak azok a dolgok, amiket határozottan megtiltok. Pl. tilos a WC kefét piszkálni, konnektroba nyúlkálni, földről felvenni a szemetet és legfőképp megkóstolni, a szemétből bármit is kiszedni, popsikrémet megkóstolni... Ha például a kezébe kerül a popsikrémes doboz, akkor fintorral az arcán (épp ahogy én csinálom) mondja, hogy "nenenene". De ha például csak elvi szinten beszélünk a habról, akkor mutatja a kezével, mintha megenné, és utána rögtön mondja is, hogy "nenenenene".

2013. február 19., kedd

8 + 1

Hétfőn voltam nőgyógyásznál, aki mindent a legnagyobb rendben talált, a bébi 1.54 cm (!!!), és mikor meghallottam a szívdobogását, könnyes lett a szemem. Őrület, még mindig nem hiszem el, hogy ez velünk történik, annyira de annyira jó érzés. Izgi volt az is az ultrahangon, hogy megmutatta a gigantikus méretű (2.8cm) sárgatestet is, ami a bal oldali petefészkemben pöffeszkedik. Óriási fekete kör, amit elsőre babának nézett és meg is ijedt picit, hogy ennyire nagyon üres.

Na ezután jött a feketeleves. Megcsinálta a rákszűrést, mondván, később már kockázatos és el is torzíthatja a végeredményt. Szólt, hogy vérezni fog picit, de 1-2 óra múlva el is múlik. Fel is készültem erre, de a fájdalomra nem. Baromira kellemetlen volt. Kicsit dühös is voltam rá, mert eddig mindig hiper óvatos volt, nem értem, most miért fájt ennyire. Mindegy, nem foglalkoztam vele, ha nem lesz gond, nem rinyálok feleslegesen. Utána elmentünk még bevásárolni, jó bő 1 órát tekeregtünk még, mire hazaértünk. Mikor megláttam a bugyim, kicsit azért elszörnyedtem. Több volt a vér ugyanis, mint 1-2 csepp....sőt, utána is vérzett, élénk pirosan, szerintem sokat. Sebaj, gondoltam, lefekszem és holnap reggelre kutya bajom nem lesz. Másnap reggel azonban még mindig, ugyanannyira jött a vér, és fel is hívtam a dokit. Ő azt mondta, hogy ez a nap még ilyen lesz, az ereknek trombocitálódniuk kell, ne aggódjak, el fog múlni. Ha mégsem, nyugodtan hívjam vissza. Estére mintha mérséklődött volna egy picit, így gondoltam várok reggelig. Még nem voltam WC-n, úgyhogy nem tudom, mi a helyzet, de reménykedek....pihenek amennyit csak tudok, és dupla adag magnéziumot szedek. Remélem a legjobbakat.

2013. február 16., szombat

Lóciszáj: harsona, Pamacs, teherautó, párna, banán, Hold, pipacs...

És lassan már fel sem tudom idézni, hogy milyen szavakat használ aktívan. Nagyon meglódult ez a beszéd dolog mostanában! A közléskényszer a régi, egyre lelkesebb, mindent ki akar mondani, amit hall és érdekesnek talál.

Egyik este átmentünk például Erikáékhoz és az autóban mondtam neki, hogy átmegyünk és megnézzük Luca nyusziját, Pamacsot. Elkezdte ismételgetni az autóban a nevét (Pama-pama) és mire odaértünk már magától kiabálta. Azóta is sokszor kimondja, még akkor is, ha már egy jó ideje nem beszéltünk róla.

A harsona nagy kedvenc lett. Apa mindig leveszi a szekrény tetejéről és játszik rajta, néha pedig Lóci húzhatja a cúgot. Ezenkívül Gbor azt is megtanította, hogy hogy kell fújni a harsonát. Ez ma reggel önállóan ment, csak kimondta magának, hogy hanna és utána jött a tipikus brünnyögés.

A teherautót először akkor mondta ki, mikor a saját lábán totyogott el a Bíró cuki mellett, ahol egy sárga rozzant, öreg teherautó állt. Neki nagyon megtetszett és mivel én csak ennyit tudtam róla mondani, lelkesen megtanítottam neki, hogy az bizony egy teherautó. Azóta nem csak használja a szót, de az autókat is felismeri és akkor is mondja.

A párna és a pipacs olyan, mintha pamacsot mondaná, csak a kontextusból derül ki, hogy nem a nyusziról beszél.

A Holdat ő vette észre egyik este, mikor jöttünk haza a nagyitól. Elsőre megtanulta a Hold szót, igaz, pont gy mondja mint a havat: hóóó. Mikor másnap megint észrevette, fel is kiáltott, majd morgolódott egy sort, amikor egy felhő hirtelen beúszott elé. :)

Próbálom követni, hogy milyen szavak követik egymást a sorban, de annyira ügyes és úgy próbálkozik, hogy ez lassan szélmalomharc lesz.

A Holdat

2013. február 8., péntek

Gyakorlatilag az összes kannát felismeri

És mondja is a nevét olyan szépen, ahogy csak az anyát kiabálja. Kannának hívja a vízforralót, a teás kancsót, de az autó ablakmosójának a flakonját is. 

Megmutatja, hogy hogy alszik

Persze nem az ágyához megy, hanem megmagyarázhatatlan okokból a játszószőnyeghez, lehasal, oldalra fordítja a fejét és "brüngyürgeti" a száját. Extra cuki, az ő kis fejében ez a kép él az alvásról.

Lóciszáj - hó, és minden más, amit képes kimondani

A havat már mindenhol felismeri. Az autón, a fűben, a fa mellett, a játszótéren. Mindenhol. Még a konyhában is, ha leesik egy adag liszt a földre, felkiált, hogy "hóóóó".

Mostanában azt játssza, hogy megpróbál mindent, de tényleg mindent kimondani, ami érdekli. Többször is elismételteti, majd megpróbálja valamilyen módon kimondani. Általában a szó elejét, vagy a végét, néha viszont meglepően ügyesen artikulál, mintha az egész szóval kísérletezne. Nagy dumás.

Ja, és újabban őrületes tempóban bővíti az állathangok repertoárt is. (Biztos kihagyok valamit) Már tudja:

  • tigris = oroszlán = cápa
  • cica
  • kutya
  • galamb
  • halacska
  • sirály (néha)
  • bagoly
  • béka
  • boci
  • varjú (néha)
  • kacsa (néha)

2013. február 5., kedd

Sétálunk a szabadban!

Ez nagy szó, ugyanis itt a tél, az overáll szoros, a cipő talpa rettenetesen kemény és szerintem fél számmal nagyobb a lábánál. Talán ezek miatt, nem tudom, de eddig nem volt túl lelkes, ha kivettem a babakocsiból, hogy sétáljon egy kicsit. Pár lépést megtett, de utána jött a nyavalygás, hogy vegyem fel, pontosabban tegyen be a kocsiba, mert ott jó.

Arra gondoltam, hogy szépen lassan, egy semleges és kedvelt terepen fogom őt motiválni és bár a játszótér nem éppen könnyű terep a homok meg a hepehupás fű miatt, de úgy látszik, bejött a dolog. Most már hajlandó és szeret is járkálni a csúszda és a hinta között és ha épp esett a hó, az tuti, mert nem látszik az a rengeteg szemét, amit ugye fel KELL venni a földről.

2013. február 4., hétfő

5+6

Elmentem ma a dokibácsihoz, nem bírtam ki csütörtökig. Annyi volt a stressz és annyit fájt, szúrkált a hasam, hogy nem akartam kockáztatni egy esetleges méhen kívüli terhességet.

Dokibácsi 2 hét után emlékezett rám, pontosan tudta, hogy hogyan váltunk el, és mintha izgatottabb lett volna, mint én! Gratulált, ez tényleg terhesség, méhen belül van, 9mm a petezsák, benne 4-5 mm-es szikhólyag, amiben az embrió csücsül. A mi kis embriónk... el sem hiszem...

2 hét múlva megyek ismét, akkor már nem csak sejthető, hanem konkrét szívverést is kell látnia.

2013. február 3., vasárnap

A totális kimerültség

Nem alvás, újra torokfájás 2 hétnyi betegeskedés után, kiborulás az éjszaka közepén, nem alvás... mindez elég volt ahhoz, hogy reggel egyszerűen nem tudtam felkelni...borzasztó volt. Utáltam magam, a világot, összekaptam Gáborral, görcsölt a hasam, hirtelen összedőlt a világ. Azt hittem, na most biztosan elvetélek, a baba ekkora nyomást már tutira nem visel el... a para azóta is ott motoszkál a fejemben, viszont Lóci átaludta a teljes éjszakát, nem tudom, hogy ez mikor fordult elő velünk utoljára...boldog vagyok és remélem a legjobbakat.

2013. február 2., szombat

Táncol!!!

Na jó, eddig is volt tánci-tánci, de nem ilyen! Szombat este néztük "A Dalt" a tévében és Lóci feszülten figyelte, ahogy énekelnek már vagy 20 perce. Mikor egy ritmusos dal következett, elkezdett teljesen spontán, a tévé felé fordulva táncolni! Olyan guggolva-fölegyenesedve...meg kellett zabálni....:)