Mutogat, de nem akárhogy

Mutogat, ha kérdez és szeretné tudni, mi az. Mutogat, ha séta közben ül a babakocsiban és irányítani szeretne és akkor is nyúlik a keze, amikor épp az ölemben van és szintén diktálná az irányt. Ez amolyan szupermenes, nem ujjal, hanem egész karból dől a megfelelő irányba.

Néha már egyedül áll

Egyelőre annyira néha, hogy ő maga észre sem veszi, inkább csak mi ujjongunk mellette. Nem nagyon akarom / akartam rászoktatni a kézzel sétáltatásra, szerencsére ő sem akarja, így marad az önálló próbálkozás. VAGY a nadrágom rángatása addig, amíg fel nem veszem és nem mutathatja nekem az utat. Ez is egy módja a helyváltoztatásnak...

Gluténpara? Ajjaj...

Most már, hogy gyakorlatilag nyomokban sem eszem tejet lassan 3-4 hete, furcsák az estére egyre nagyobb kiütések Lócin. Nagyon furcsák. A homlokra csapás aznap jött el, amikor ebédre benyomott egy hatalmas adag paprikás csirkét tésztával, és a hangsúly a tésztán van. Mert ugyan tojást nem tartalmazott, de durumbúzát igen, az meg egy hatalmas adag glutén. Ez volt 2 napja, azóta gluténdiéta is van, no nem nekem, ezt már sajnos nem tudom beiktatni az étrendembe, pontosabban kiiktatni onnan. Ha sikerül beszélnem egy gasztroenterológussal, akkor talán arra a kérdésemre is választ kapok, hogy a tejmegvonást ilyen szigorúan kell-e vennem. Még az is lehet, hogy nem..

Lóciszáj - én értem amit mond

Napról napra - és most tényleg nem túlzok - fejlődik a fiacskánk kommunikációs képessége. Ha a fejébe vesz valamit, hajthatatlan, a korábbi "á, elterelem a figyelmét és úgyis elfelejti" manapság már nem nagyon működik. Ha valamit szeretne, a magasba emeli a két kezét és "húú", vagy "hőőőő" felkiáltással jelzi az érdeklődését. Egyszerűen imádnivaló, nem lehet nem észrevenni. A hozzá társuló ó betűt formáló száj meg tankönyvi példája az óhajtásnak: "óóóóóóóó".

Ha könyvet szeretne olvastatni, csak odamászik a könyves dobozhoz és kiveszi a szimpatikus darabot. Mostanában minden könyvből csak pár oldalt tudok olvasni, mert veszi elő a következőt. Szerintem kezdi élvezni, hogy - már nem csak a lapozással- befolyásolhatja a meseórát.

De amiért ezt a bejegyzést elkezdtem írni, az a bizonyos tárgy, a kedvenc, amit kezd a nevén nevezni, ez pedig a labda. Imádja, bárhol észreveszi, legyen az a plafon (a Ringatón tárolják így a labdákat), vagy egy mesekönyv. Néhány napja vettem észre, hogy próbálja is mondani, valahogy így: "vha-vha". Ma is ringatóztunk és amikor csak meglátott egy labdát, jött a magasba nyújtott két kéz és a "vha-vha" skandálása.

A kislabdadobó

Vagy súlylökő, a kettő közül valamelyik. Merthogy megtanulta 1 kézzel (!!!) dobni a Thomasos kis labdáját. (Videó is van róla) Úgy vettem észre, hogy két kézzel megfogni nem volt neki nagy kihívás, így most az egykezest gyakorolja. Koncentrál, megfogja a jobb kezével a labdát, majd fölemeli a válla fölé a kezét és egy határozott mozdulattal eldobja. Ha épp velem játszik, és mondom neki, hogy "dobd ide", akkor még az irány is stimmel. Ezenkívül van amikor csak úgy magát szórakoztatja. Eldobja a labdát, aztán utánarohan.

Minden elfogultság nélkül, ilyet még nem láttam! Épp most lett 10 hónapos és ilyen ügyesen dobja a labdát!

Ölel és puszil

Imádom! Odajön, ha épp meglát és gyengédségre vágyik, vagy éppen aludna, vagy éhes, vagy csak úgy, és rámdől, puszit ad, megölel. Kicsi kicsi cuki bababab. :)

10 hónapos

Kb. 9800 g, este és hajnalban szopizik egy keveset és mellette napi ötször eszik. Szerencsére hajlandó lassan elfogadni reggel is a tápot, lassan csak megtanulja újra használni a cumisüveget. :)

Még tart a szigorú diéta mindkettőnknek, spec. tápot eszik (Milumil Pepti Plusz 2), ezt adom neki reggel és ebből kapja az esti tejpépet is (1-2 kanál Sinlaccal dúsítva).

Új kaják ebben a hónapban:

• hal (babakajában)
• sóska (nem ette meg)
• bab (csak pár darabot kunyerált a tányérunkból)

A borsót mostanában nem utasítja el olyan hevesen és az almát is szívesen eszi meg magában. Az elfogyasztott kajamennyiség nem nőtt látványosan, a mozgás viszont igen, így az utóbbi időben nem nőtt olyan nagyon nagyot.

Mira kunyerál csak jobban

Mert neki a könnye is folyik közben. Ha viszont Lóci ilyen jól halad, lassan ő is a kutyával egy szinten lesz. Szerencsére ő viszont felnő egyszer.

Amikor valaki elkezd enni, azonnal futszalad és hanggal, metakommunikációval, egész testtel kér. Mintha őrült éhes lenne, pedig nem. Akkor is ezt csinálja, ha előtte benyomott egy üveg kaját. Sokszor bedőlök neki és mondjuk idő előtt leültetem, hogy egyen, de hiába. Neki csak a potyafalat kell, az is a kezemből, miközben ő álldogál vagy éppen játszik valamivel.

Egyre határozottabban érteti meg magát

Itt van például a hintafüggőség. Ha meglátja a szobájában a hintát, akkor kiált, kapálózik, minden porcikájával azt mondja, hogy légyszi légyszi tegyél bele, naaaa. Ha ilyenkor nem teszem (mert mondjuk ebédelni indultunk), akkor kitör a balhé.

Ugyanilyen véget ér az a történet is, amikor játszik valamivel, vagy szeretne, de nem kaphatja meg, vagy épp elveszem tőle.

Tehát akkor a hiszti így néz ki mostanság. Fejet hátravág, egész testtel homorít, mellé sikító, vagy "jajjmár" sírós hangon kiabál. Egyelőre mókásnak tartom. Hogy mi lesz később? Kíváncsian várom...

Egy barátkozós nap - Barninál és Lucánál jártunk

Egyre kevésbé félek az autóvezetés közben és ennek Lóci is megérzi az előnyeit, mert például többször viszem ide-oda. Már ha épp Gábor nélkülözni tudja Kázmért.

Ma épp majd a Ferihegyi reptérig mentünk el, meglátogattuk végre a majdnem egy időben fogant kis barátunkat, Barnit. A vicc az egészben, hogy 10 hónapja tervezgetjük a találkozót, erre az előtte való hétvégén összefutunk az állatkertben. TÖK VÉLETLENÜL.

Kedden ennek ellenére elmentünk hozzájuk, Lóci pedig őrült jól szórakozott. Rámolt, zajongott, nyuszit "kergetett", kavicsot evett (ha hagytuk volna), hintázott és még aludt is egy órát délelőtt. Ha nem laknának olyan őrült messze, tuti találkoznánk velük hetente.

Délután mielőtt még hazaértünk volna, benéztünk Móniékhoz, akik 4 km-re laknak Ildiéktől, úgyhogy a csajozás is be lett iktatva.

Ott is nagyon jól elszórakozott és talán többet is kommunikált Lucával, mint Barnival, aki szerintem kicsit fenntartásokkal kezelte Lócit. Talán túl gyors, hangos, nyúlkálós volt, nem tudom.

Mire betettem a kocsiba, annyira ki volt purcanva, hogy 3 perc után el is aludt, úgyhogy kiélvezhettem a vezetés fennmaradó 30 percét.