Az alkotás öröme / 31+5

Tegnap -bár nem sok kedvem volt hozzá- megcsináltuk a kanapé huzatot! Bab rengeteget segített. Vágott, fércelt, térdelt és főzött. Feszített tempóban és egyre növő lelkesedéssel este 10-re készen is lettünk. Nem mondanám rá, hogy tökéletes munka, de egész más így bemenni a Lóciszobába. Egyre csak gyűlnek a dolgok. Babakocsi alkatrészek, ruhák, zsákok és most már a vadiúj és trendi fekete-fehér kanapé. :)

 

És amíg el nem felejtem, az első dekoráció a falra, szemtelenül lekoppintva Joyse Hesselberth mesekönyvének egyik illusztrációját. Hmm...az alkotás öröme semmihez sem hasonlítható számomra. Kíváncsi vagyok, mit szól majd Lóci. :)

Cakkos / 31+2

Sietősen ugyan, de beiktattuk az utolsó genetikai 4D ultrahangot. A néni egyáltalán nem volt szimpatikus, ütögette a hasam arra hivatkozva, hogy "dehát így nem fogunk látni az arcából semmit". Hiába mondtuk neki, hogy mi nem ezért jöttünk. Lesz szíves megnézni, hogy minden oké-e Lócival, milyen állapotban van a lepény és már itt sem vagyunk. Úgy tűnik, nem fogta fel szegény. Gyorsan lezavarta a genetikai részt, megcsinálta a flowmetriát a köldökzsinórban és az agyban is, mindkét helyen jó volt. A lepényre azt mondta nullás (!!) és hogy a doki nem lát a szemétől, ez biztos nem kettes. Örültem neki, mégha csak a fele is igaz belőle. Emellett persze totál beparáztatott, hogy atyaég mennyire nagyon keményedik a hasam és ez nem normális. Tény, hogy amikor ott voltunk, többször is bekeményedett és ahogy figyelgettem, azon a héten különösen sokszor. Sőt, ha még hozzávesszük a nyitott külső méhszájat, akkor még lehet is okom az aggódásra. Volt is egy két napig... aztán sokat pihentem és úgy 3 napja, azt vettem észre, hogy lényegesen kevesebbet keményedik. Simán lehet, hogy valami front vagy a nemlétező ciklusommal való összefüggés eredménye, de figyelgetni fogom a jövőben, mert vészesen közeleg a vége és komolyan mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy Lóci ne kívánkozzon ki a pocak kellemes melegéből.

 

Ott tartottam a szonográfus történetben, hogy a néni nem adta fel. Végül csak sikerült egy szűk szeletben megkukkantani az arcát a fiunknak és hihetetlen élmény volt. Nem láttunk túl sok mindent és egyáltalán nem lehet megmondani, hogy húú, rá vagy rám hasonlít-e, de a cakkos, húsos, harsonás szája tíz pontos volt! Imádnivaló volt és mivel az arcának az a része nem nyomódott neki a lepénynek, sanszosan nagy is marad. :) Kis pufók, akkor volt a becsült súlya 1540 g. Hihetetlen a változás a 18. hét óta, egyáltalán nem meglepő módon. Most, amikor mocorog a pocimban és becsukom a szemem, hogy rá gondoljak, ez az arcrészlet van előttem. Egy húsos cakkos Lóciszáj. :)

Meglátogattuk / 30+0

Tegnap szülőszoba látogattunk, aztán piacoztunk, aminek az lett az eredménye, hogy 9-kor már az ágyat nyomtuk. Tisztességesen elfáradtunk.. A kórházi szülőszobák teljesen rendben voltak, szerintem nemrégiben lettek felújítva. Találkoztunk a fő szülésznővel, aki kellően szigorú volt, de rendesnek tűnt. A csapat feltette a kérdéseit, voltak hasznosak és szokás szerint viccesek. A nap párbeszéde a következő volt:

"Az a műszer ott mire való a polcon? CD lejátszó?"

"Ja, az, neeeem, azt már nem is használjuk, azért nem beszéltem róla. Otthagytuk a polcon, mert jól mutat."

Miután megnéztük a szülőszobát a tuti ággyal, bekukkatottunk a vajúdóba, felmentünk a gyerekágyas szobákhoz és megismerkedtünk két csöpp babával is. Folytatódott az okosítás, miszerint mindent hozzunk, mert a kórház szegény, semmire sincs pénze. Legyen nálunk glicerines kúp, minden ami a baba ellátásához kell, sőt, még mosószer és öblítő is. (??!!)

"Annyit hozzanak, ami 3 napra elég. De sajnos nem lehet átönteni, mert az ÁNTSZ kiborul miatta, szóval vegyék a legkisebb kiszerelést."

Döbbenet. Végülis, legalább fizetésre van pénzük, ez némiképp megnyugtatott...Összességében jól éreztük magunkat és újfent bebizonyítottam magamnak, hogy nem félek a kórházaktól, sőt, valami fura nyugalom tölt el, ha bejutok a rendszerbe. Legyek akár látogató, akár beteg. Iszonyúan gyorsan halad az idő, már 30 hét van a hátunk mögött, és mosolygósan közeleg a vége, hurrrá!

 

Holnap bekukkantunk Lócihoz, megnézzük a husi kis pofiját és remélhetőleg vetünk egy pillantást a méhlepényemre is. Izgulok miatta, bár a napi torna mennyiségéből és a csuklsáok intenzitásából arra következtetek, hogy a jövő harsona reménysége igen jól érzi magát odabent. Én is idekint. Megfogadtam dokibácsi tanácsát és visszafogtam a szénhidrát bevitelt szépen. 

 

Tegnap volt még piacozás, szereztünk az ázsiai boltban ötfűszer keveréket, meg kurkumát végre, sőt egy üveg szójaszószt is. Sosem lehet elég korán kezdeni a keleti konyha kóstolgatását, igaz, Lóci?

Csuklóci, méhlepénygyűjtők és a bűvös számok a kiskönyvben / 29+1

Először is, Lócipók egyre gyakrabban csuklik. Nem ám evés után, amikor azt várnám, hogy óriásiakat kortyol a magzatvízből és véletlenül félrenyel. (És épp ebben a pillanatban szóltam el magam. Nagyjából ez az első alkalom, hogy étkezést követően csinálja!!!) Szóval eddig akkor kezdett csuklani, ha hirtelen helyet változtattam és valami zajosat csináltam. Arra gondoltam, talán megijed. Na de majd jól figyelgetem a közeljövőben és megfejtem a rejtélyt.

 

 

Kedden voltam szüléselőkészítő előadáson, ami várakozásommal ellentétben nagyon hasznos és túlontúl informatív volt. Szinte mindent megtudtam a szülés folyamatának extrém összehangoltságáról, meg a hormonok hatásáról a babában. Annyira de annyira szeretnék szülni! Az előadás végén a következő kérdést tette fel a kedves Antonio Banderas apajelölt. "A méhlepényt el lehet kérni?" Merő döbbenet a sorok közül és egyre csak hátraforduló nyakak. A nénit mondjuk nem lehetett zavarba hozni a kérdéssel. "Hát, eddig még nem kérte senki, de ha szeretné, persze. Hozzon vödröt." Majd folytatta - talán magának is - a mondandóját. " Vannak olyan állatok, akik megeszik..."  Eközben a Banderas házaspár azt suttogta, hogy ők bizony nem adják a gyógyszergyáraknak.

 

 

3100 a méhszájam állapota immáron lassan 5 hete. A doki egy szóval nem tért ki rá, csak alattomos módon beírta a kiskönyvbe. Az első szám azt jelenti, hogy hány ujjnyi a méhszáj (3 a max., ez jó), az utánakövetkező számok pedig (sorban) a külső-középső-belső méhszáj nyitottságára utalnak. Nekem a külső már egy jó ideje nyitva van. Hmmm.... nyilván rákeres a neten, olvas hideget-meleget is. Konklúzió: örülök, hogy a doki nem mondta, ez valószínűleg jót jelent, mert nem kell vele foglalkozni. Konklúzió2: nincsen egész napos ácsorgás, ikeás cipekedés, esti görnyedős virágültetés, csak zen és nyugalom, no meg szurkapiszka esetén magnézium pezsgőtabletta. A riadságok ellenére, amit az öregedő méhlepény és a nyíló méhszáj okoz, furamód jó érzés, hogy kézzelfoghatóan közeleg a végjáték. :)