"Anya, en ugy szeretlek, hogy befallak." Az esti altatasnal szinte kikoveteli maganak a minel szorosabb olelest, mostanaban csak ugy tud elaludni . Szinte rammaszik, mig altatom Miskat. Tudom, hogy nem lehet neki konnyu, en is utalnam (valszeg utaltam is) a helyzetet. Az ejszaka tovabbi reszet is mellettunk kivanja tolteni, vandorol folyamatosan. Ma ejjel pl Gabor nem aludt itthon, en meg nem mentem be hozzajuk harmadiknak, inkabb kielveztem a nagy agy es a hason alvas gyonyoreit. Aztan egyszer csak megjelent Loci. Bebujt mellem es szepen el is aludt. Aztan hajnal 4-kor felkelt Miska es en atmentem hozza, Locit pedig a nagyparnammal egyutt eligazgattam, hogy meg veletlenul se essen le. Nem telik el tul sok ido, megint jon Loci, anya mellett akart aludni. Orulet. Mintha megint szeparacios szorongasa lenne. Nem akar semmilyen modon es mertekben eltavolodni tolem. Annyira szeretnek neki segiteni.
A masik oldalon pedig ott van Miska, aki egyre tobbszor mondja, hogy "ededül". Mit mondja, kialtja. Ujabban utalja, ha az utcan megfogom a kezet, szemmel lathatoan le akar csatlakozni rolam. A cici azert pinci, de a kezet hogy mereszelem megfogni. Cukimorzsa.
