13+3 Para hegyek

Voltam a múlt héten kedden kombinált teszten, péntekre megjött az eredmény. Lehangoló. Szar a PAPP-A érték, túl alacsony, valszeg emiatt az Edwards szindróma esély 1:191-hez, a Down meg 1:798-hoz. Ez utóbbi mondjuk nem vészes, kb. az életkori kockázatommal cseng össze, egy kicsit alacsonyabb csak annál. Felhívtam azonnal a labort, ahonnan jött a lelet, mert hiába negatív, azért érdekelt, hogy hogyan is tovább...össze vissza beszélt a dokinéni, egyáltalán nem volt határozott, de végül arra jutott, hogy nem érdemes amniocentézist csinálnom, mert nem olyan rossz eredmény ez, na. (Ha a pozitív oldalról közelítjük meg, akkor 99,5 %, hogy egészséges lányunk születik.) Felhívtam utána Sziklait, aki hasonlót mondott, ő sem hagyná, hogy hasba szúrjanak. Már 3:0, én is beálltam a sorba. Felhívtam a Bolgárkerék utcai géndiagnosztikát, mert Sziklai javasolta, hát ott csak azt hajtogatták, hogy ha biztosra akarok menni, akkor amniocentézis, mert az UH-n úgysem látszik semmi. Na persze.... felhívtam hát hétfőn (miután végigparáztuk a hétvégét) az Istenhegyi úti centrumot is, na ott már sokkal de sokkal kedvesebbek voltak. Kapcsoltak egy biológust, akivel megkonzultáltam az eredményeket és azt tanácsolta, hogy csináljunk egy UH-t a jövő héten szerdán és ha ott látszik valami ronda dolog, akkor eldönthetem, hogy további invazív eljárásoknak vetem-e alá magam, vagy sem. Ja, és reggelre kaptam időpontot, hogy ha emellett döntök, akkor ott azonnal meg is csinálják. Korrekt. Addig még van kerek 6 nap, ami a húsvétnak hála, viszonylag gyorsan el fog szaladni. Ma még el akartam menni Sziklaihoz, egy vizitre, plusz kúpért végre, de megint szülést vezet...viszont rendes volt, mert látatlanban is felírta a kúpot, úgyhogy ma VÉGRE elkezdhetem a bacik  kiirtását. Jipppiiiiiiiiiii!

Teszt a pszichológiai kutatóintézetben

Végre oda is eljutottunk! Többször el kellett halasztani a dolgot, mert hol beteg volt Lóci, hol én nem voltam fényesen. Szerdán viszont megküzdöttünk a frissen leesett 10 centis hóval és dacára a fél órás vonatkéséseknek, viszonylag békésen teljesítettük az oda-és visszautat. Lóci csak majdnem aludt el, hősiesen tűrte a teszteket, amik igazából izgik voltak:

• monitornézés
• kaja választás, majd ugyanez Kata preferenciája mellett
• kukucs játék, utána tekintet megvonás 1 percig
• kötetlen játék közben felbukkanó idegen (felfújható óriási csikóhal)

12+3 izgő-mozgó kis buborék

Rengeteg dolog történt, mióta írtam a legkisebbről. Például elkezdett mozgolódni a 12. hét elején, legalábbis ekkor már éreztem én is. Voltunk 2 napja Down szűrésen, ahol az ultrahang mindent rendben talált, remélem a véremben sem találnak semmi rosszat.

Éééés, a legnagyobb hír, amit tulajdonképpen sejtettem valahol, hogy valószínűleg Lócinak kishúga lesz. Nem volt katarzis, kisfiúnak ugyanúgy örülünk majd, bár ha így marad, saját magam is reprodukálhatom.

Az első igazi építőkockázás

Mintegy 20 percen keresztül építettünk egy garázst a lego quattro-ból. EGYÜTT! Megépítettem egy biz. magasságig, majd Lóci magától és láthatóan élvezettel rakosgatta a kockákat az építmény tetejére! Mosolyogva néztem...:)

Lóciszáj: mit mond a pulyka?

Egyelőre rázza csak a fejét és mintha próbálná mozgatni a nyelvét...:)

10+0 Messze még a patadobogástól

De megtaláltam! Semmi esély nem volt rá és mégis! Nagyon gyorsan dobog és nem is annyira lent, mint azt gondoltam volna. Gábor is hallotta, jippíjippí.