Ádi jó barát? Lóci és az ő naív tapasztalásai

 Miska versenyre ment szombaton, mi pedig utána. Nem messze, csak Egerbe, de a tavalyi menetrendhez hasonlóan, Lóciban fel sem merült, hogy csatlakozna hozzánk. Sőt, a héten már összebeszéltek Takács Ádival, hogy egyszer ott aludna náluk. 

Furcsa hidegrázásom volt már egy ideje a Takács család mindkét felétől, Hajnitól is, és ez az érzésem a nyár végi kirándulásunk után is egyre csak erősödött. Mindezt azonban eszem ágában sem volt rátolni Lócira, csak Gáborral egyeztettem, próbáltam valami egységes álláspontra jutni és kommunikációs stratégiát felállítani, merthogy "A kamasz gyerek szülője kertész. Nem irányítja a kamaszt, csak lenyesi a felesleges ágakat." .

Eljött a péntek és Lóci megint előhozta, hogy a másnapot Ádinál töltené és én igazából rábólintottam. Átdumáltuk a red flageket és közben csörgött is Hajni telefonon. Ő azt javasolta, hoyg Lóci aludjon náluk már aznap, így több időt tudnak együtt tötleni a fiúk.Lóci eleinte viszakozott, de aztán a lendület és az izgalom felülemelkedett a félelmén és már pakoltunk is össze. Lefürdött, hogy ott már ne kelljen (ez az ő ötlete volt) és megbeszéltük, hogy azért telefonos kapcolatban maradunk és bármire mondhat nemet bármikor és másnao is jöhet haza, amikor már unja a bulit - kulcs van nála. Csendes volt az este. Írtam Lócinak, de nem kaptam választ - sebaj, mondta Gábor, majd jelentkezik.

Másnap elvitte a reggelt a meccsfeszültség, egy másik bejegyzésben már írtam erről. Lóci továbbra sem jelentkezett, de a kocsiúton Hajni írt egy üzit, hogy még alszanak, az éjszaka hosszú volt. Nyugodt voltam és gyakoroltam is a laza anya hozzáállást, merthogy mi baja lehet.

A verseny végeztével próbáltam hívni Lócit, de csak a kikapcsolt telefonjával tudtam beszélgetni. Hajnit hívtam eztán, aki közölte, h Lóci már 45 perce elment tőlük, biztosan hazaért azota. Vááá???!!!! - Lócit aztán viberen sikerüt elérnem. 

- Szia Lóci, minden OK? többször írtam és próbáltalak hívni is, de nem válaszoltál. 

- Szia anya! Hazaértem, igen, minden OK. [...] Csak most fáradt vagyok, anya.

- Szeretnél pihenni? Tegyük le?

- Igen.

- Oks, akkor kb egy óra és otthon vagyunk. Vigyázz magadra!

- Ok, szia anya.

Több, mint furcsa volt ez a beszélgetés. Semmi ováció, semmi pozitív vagy negatív érzelem. Furcsa. Vittünk KFC-t, elsősorban Miskának búfelejtőnek és persze Lócinak, mert régen ettünk már csípőset.

Otthon egy olyan Lócit találtam, akiben alig volt élet. Meleg volt a feje, hányingere volt és feküdt a kanapén. Rosszul volt, fájt a feje és nem akart beszélni, sőt, enni sem. Nem ömlöttek belőle az élmények és semmi sem. Csendben volt. Ez a legrosszabb. 

Annyiban viszont nem hagytuk, hanem elkezdtük faggatni és szépen lassan kijött belőle minden, ami nehéz. Ádi kitalálta, hogy menjenek el biciklizni (2 másik fiúval úgy, hogy Lóci rollerrel volt) és elvitte a bandát egy elhagyatott házhoz, a régi strandhoz. Ahhoz az ingatlanhoz, aminek a tulajdonjogi helyzete még az építés befejezése előtt zavarossá vált. Kitalálta, hogy kővel dobálja az ablakokat, amíg be nem öri őket és mindzt élőben streameli az osztálytársainak. (!!!) Nem volt semleges az arcunk, mialatt ezt a történetet hallgattuk. Ami sajnos folytatódott tovább. Kiérkezett ugyanis egy közteres ember, aki elkezdte üldözni a fiúkat, mert ők közben megpróbáltak meglógni. Lóci és L.Beni az egyik irányba, Ádi és a barátja a másikba. A közteres Ádámék után eredet és utol is érte őket. Szerencsére nem lett komoly következménye, csak ejnyebejnye, de ez pont elég volt a többieknek arra, hogy halálra rémüljenek. Benit Lóci kísérte haza és utána ment csak haza Ádámékhoz. Ott aztán a veszekedő Ádámot és Hajnit találta és ez a veszekedés annyira kellemetlen volt neki (!!!), hogy felment az emeletre (!!!). Majd fogta magát és hazajött. Hát így. 

Csendben voltunk, nem tudtunk szólni. Kérdeztük Lócit,, hogy most már érti-e, hogy amikor azt mondjuk, hogy ez egy belhés család, akkor ezt ezekre az esetekre értjük. Tökéletesen megértette. 

Hogyan tovább? Az ilyen Ádámbarátságokat le fogjuk építeni Gáborral, ez a kettőnk eset utáni koncepciója.

Szezonnyitó egri verseny

 Nem találok szavakat azóta sem, úgyhogy igyekszem tényszerű lenni és röviden summázni a szombaton történteket. 

Súly 37,4 mérlegeléskor, még hízhatna is, de szinte tökéletes. Orra folyik valamelyest és 2 napja nincsen jóól, de reggel VSD-s busszal viszik őket, nekünk csak le kell utazni utánuk a verseny kezdéséig. 

Izgatott vagyok, pörgök itthon: kutyát sétáltatok, Erikával csevegek, takarítok, pakolok, mindent is a kezem ügyébe kapkodok, csak hogy mozoghassak. Lenyomok egy fél órás erősítést a négy fal között és akkor talán jobb egy kicsit. Lefelé nézzük a kijelzőt, fél óra után Miska hív, hogy mégsem az eredeti sorrendben lesznek, hanem összevonják őket a Diák A-val. Siessünk. 180-ig nyomja Gábor, kapaszkodok az ülésbe. Leérünk épségben és időben. 

Miska kiegyensúlyozott, pedog reggel óta egyedül izgul a csapattal. Semmi telefon, semmi túlzot izgalom, minden rendben. Belekuporodik az ölembe, úgyhogy már én is rendben. Várunk.

Az első meccs feszült koncentrációval lemegy, nem találnak rajta fogást, de ő sem az ellenfelén. Goldenscore végén bírói döntés - az ellenfelének kedvezett. Pedig Miska dobott rajta vasarit, de az senkit sem érdekelt. Dani az asztalt veri, de hiába. Szerencsére 10-en vannak és mivel előnyerő volt, megy is a vigaszágra.

2. meccset megnyeri, egy kontrás ipponnal - majdnem őt dobják, de gyönyörűen átfordította az ellenfelét. Vagy legalábbis oldalra. Nagy levegő.

3. meccsen ismét egy kiegyensúlyozott küzdelem, goldenscore ismét lemegy, izzad a tenyerem. Miska szemmel láthatóan sokkal többet támadott, sidot nem kapott az ellenfél passzivitás miatt, végig ezen idegeeskedem. Majd a végén megáll az óra és elindul a sok percen keresztül tartó kupaktanács. Ott van Robi, majd hozza az infót. Nem izgulok egyébként, látszólag is sokkal jobb volt Miska, úgyhgogy csak türelmetlenkedem - haladjunk már! Aztán jön az edző és megadja a másik fiúnak. Ledényis edző fel sem áll, ül a székében. Tudja. Tudta. Kapkodom a levegőt, sírás kerülget. Miska nem borul ki, lejön a tatamiról és összeesik sírva. 

Robi feljön a lelátóra és azt mondja, hogy nem érti, mi történt. Kerestek egy hibát Miska utolsó másodperceiben, elvileg belenyúlt a nadrágba. Pedig nem. Robi és egy másik edző sezrint sem. Dani tajtékzik ismét. A másik aztán meggondolta magát, úgyhogy szevasz Eger. Ennyi volt. 

Nem találom azóta sem a szavakat. Lehet ilyet? Változtak a szabályok, de ennyire? Érdemes így folytatni?

(Kaptam aztán egy képet Miskától, meghívta a barátait egy-egy nyalókára. <3 - Büszek vagyok a hozzáállására, lassan nekem kell tőle tanulnom.)

Új tanév, új kezdet?

Túl sok a DE.

Romokban a hazai oktatás helyzete, DE megépült Dunakeszin az ország legnagyobb és legmondernebb diáknegyede két iskolával. 

Nevetségesen viselkedett a JUDO-szakosztály a szülőkkel és ez tavaly megmérgezte a közösséget, DE szeptembertől új vezetőedző váltja le Dobos Gábort. Minden jó lesz.

Túléltük Lócival az ötödik osztályt, ami nagyon nehéz volt több szempontból is, DE jön a hatodik, ami még annál is nehezebb lesz.

Miska JUDO-sikerei az elmúlt félévben elmaradtak, DE jön az új szon, telistele új reményekkel.

Az elmúlt fél év értékelője

 Sajnoselég régen jártam erre, ezért a beszámoló első fele már az emléknyomokból építkezik. Tematizálom most azt, amiről írni szeretnék, így talán egyszerűbb.

JUDO ÉS A SZABÓSULI

Januártól Miska hirtelen Diák B korcsoportba tartoz versenyző lett. Furcsa ezt leírni, de amilyen gyorsan megtörtént az átmenet, annyira nem voltam kész az ezzel járó változásokra: új versenytársak, új súlyhatárok és minden, ami ebből a két tényezőből kihívásként kerekedik. Az eddigi stabil előremeneteléshez képest egy masszív, nagyon ügyes és erős mezőny közepén találtuk magunkat és versenyről versenyre egyre jobban érezhető volt a szerencse, a sorsolás és egyéb befolyásolhatatlan tényezők folytogató jelenléte. És hatása. Merthogy volt olyan alkalom, amikor azzal a magyar bajnokkal sorsolták össze, aki poár hónapja még 39 kilóban indult és valahogy visszaküzdötte magát 38 kg alá. Ilyenkor újra megtapasztalhattuk, milyen az, amikor az ember 2 perc tatamin küzdésért nem alszik, izgul utazik le hajnalban és merül alá a gyerek szomorúságcunamijában. A szegedi (talán diákolimpia) volt az a mélypont, ami igazából az egyik magaslatnak is számított. Az első két meccset a mezőny legmasszívabb gyerekeivel tolta le és a szerencsének is köszönhetően, de mindkettőből továbbjutott. Majd következett még 2-3 másik menet (részleteket letiltotta az agyam), mialatt átkerült a vigaszágra, de ott is ment előre. És akkor a bronzmeccsért zajló küzdelemben a bíró az ellenfelele irányába részrehajló volt. Dani tajtékzott, kiabált, odament az edzőhöz, de hiába. A gyerekem az év majd utolsó versenyén SEM jutott el a dobogóig, pedig bizisten testileg lelkileg ott volt. Szülőként is borzasztó volt ezt megélni, az ő fejében vajon mi ment mindeközben? Szeged után befoglaltunk egy wellness hétvégét, mert Gábor kapott egyet a cégtől ajándékba és ha már úgyis ott vagyunk és úgy sem megyünk soha ilyen helyre, miért is ne. Ez a 2 nap nagyon nagyon nagyon jól sikerült! A fürdőruhabugyim mondjuk az első csúszdázásnál kiszakadt (WTF), de a fiúk lazulhattak, annyit ehettek, amennyi beléjük fért, szóval olyan családi elutazáson vehettek részt, amilyenben nem sokat volt és lesz részük.

Mindeközben a szakosztály is egyre távolságtartóbban viselkedett, volt olyan verseny, amire csak 4 embert vittek el úgy, hogy a miértekről senkit nem tájékoztattak. Furcsa impulzusok féléve volt ez ebből a szempontból. Amennyire csillagokig ívelően indult ez az élsport-karrier, annyira vissza kellett lépni egyet, sőt, többet is és kellő távolságból ránézni mindenre. Megéri? Jól van a gyerek? Mennyit ér egy győzelem és egy vereség? Mennyire korrekt egyáltalán egy judomeccs? Mi a szerepem ebben az életformában szülőként?

A varrósuli miatt fixen volt 1-2 nap a héten, amikor 4-5 órát aludtam. Ezt követően kellett újabb 2 nap, hogy összevakarjam magam és megtaláljam a testemet. A mozgás az, ami egyedül segített. Sokszor csak úgy fért bele egy kis mozgás a napba, hogy minden más kötelező teendőt fixen beleírtam a naptárba, hogy biztosan ne csússzak el. A halálom. A szabadásg halála. Felemészt. Megint egy újabb nap, menjünk le a bányába szenet lapátolni. A kupac fix és lassan már tényleg csak a lapátolásra koncentráltam. Aztán csak a következő lapát felemelésére. Egy napra láttam előre rá, a többi nem érdekelt, mert nem tudtam volna ép ésszel befogadni. Bőven elég volt 1 napnyi teendőre koncentrálni. Utólag azt mondom, hogy mint stratégia, tényleg bevált, a szorongás csökkent. A hullámzás viszot megmaradt: hétfő éjjel tanulás keddre, kedden folyamatos koncentrálás, szerdán regenerálódás első fázisa, csütrötök él körül magamhoz térés, pénteken mélypont a szombati verseny miatt. És ez így ment körbe-körbe. Miska súlyára figyelni, sakkozni a főzéssel (kaját ugye lmondtuk szeptemberben). Alig vártam a nyarat!

INDUL A NYÁR

Levizsgázom és végre újra lesz erőm levegőt venni. Lesznek szabad keddek. Sütni fog a nap. Valahogy így kezdődött. a vizsgára teljesen feleslegesen stresszeltem rá, mind az írásbeli, mind a vizsgaremek értékelése egy vicc volt. Legalább lett volna reális, de nem, mindenkinek ötös. Pff. Pedig Saci egy varrónőnél készítette el a gyönyörűséges télikabátját csupa olyan technikával, amit nema  suliban tanult. Öröm volt ránézni. A gyakvizsgát úl lazán vettem ezután, és ez hiba volt. Teljesen kicsúúsztam az időből, hibáztam is a pánikól, kész csoda, h be tudtam fejezni. Legbelül nagyon szégyelltem magam. Hogy nem mértem fel a saját korlátaiomat. Nyilván, nagyon sokaknak még az enyémnél is rosszabb lett a végeredmény: kiállították a vizsgaremekeket ugyanolyan fekete babákra. Ordítóak voltak a különbségek. Nem az enyém volt a legjobb, nem én voltam a legjobb. Nem tettem bele minden energiámat, nem is akarta, de akkor is nehéz volt ezt elviselni. Ilyen nem igazán volt még. Hogy valaki a kezem munkáját bírálta. Hogy kapkodnom kell azzal a tevékenységgel, ami az igazán csilles elmélyülést jelentette mindig is számomra. Igazi meghasonulás. "A varrodásban erre nincs idő!" - hsllottuk nagyon sokszor. De ki akar varrodában dolgozni? Egyáltalán mit keresek itt? Megérte? Nem tudom meg ezt soha valószínűleg, nincs erre egy képlet, nem mérhető a haszon, amit ez a két év adott. Szorongani viszont ismét lehet, nahát, még ezen is. 

Valami eltört vagy megváltozott bennem a suli után. Hiába esett ki az életemből egy elég msszív teendőcsomag, mégsem lettem könnyedebb. Az impulzivitás megmaradt, az ádéhádém regresszált. Egyik teendőből a másikba helyeztem magam. Ha épp volt 2 szabad percem, akkor is azonnal kitaláltam valaamit, amit meg KELL csinálnom. A csendet nem bírtam elviselni, volt, hogy egész nap beszélgetős podcastokat hallgattam. Olyan szinten leterheltem minden nap a testem és az agyam, hogy úgy zuhantam be este az ágyba. Nem éreztem, hogy fáradt vagyok, mégis, amikor letettem a fejem, akkor hirtelen kiüresedett minden. Aludni viszont nem tudtam. Többnyire azért sikerült elaludnom, fixen felkeltem 2-kor. Heves szívdobogás, kattogó agy, éber test. Mi ez? Elrontottam maga, azt gondoltam, ezen változtatni kell. Több magnézium. Valeriana (nem használ, de Gábor szerint több hétog kell szedni, úgyhogy várok pár napot. Semmi.). L-triptofán (ellenkező hatás, jézusom, de rosszul voltam azon az éjjel). Melatonin (hmm, mintha lenne hatása, de ugyanúgy felébredek, csak később 3-4 között). Lejártam a mozdulj dunakeszire tornázni, becsületesen szedtem a magnéziumot és mint a megváltót, úgy vártam az olasz körutazást.

Nápoly-Amalfi-Csizmaorr-Milánó

Valahogy ilyen útvonalon reépülővel, vonattal, busszal és sok-sok lépéssel. Most, amikor írok erről, olyan, mintha ezer éve történt volna. Minivideóztam a teljes nyaralást, úgyhogy a részletekbe nem mennék bele, csak ami ilyen távolságból is tisztán megmaradt: isteni sfogliatelle, valaha volt legerőtlejesebb izzadás, szerelemország, rengeteg impulzus és nyugalom. Az utóbbi kettőért mindenre gyógyír nekem egy elutazás. Bárhova. Ha pedig több hétre megyünk, akkor egyenesen felér egy terápiával. Ettünk, mozogtunk és aludtunk. Mélypontokon és magaslatokon lépegettünk végig együtt, megitn nagyon jól együttműködve. Kifejezetten élevztem, hogy a fiúk nagyok és aluug lehet velük lépést tartani. Az isetenek ösvénye embert próbáló volt, de együtt csináltuk meg. Sokat alakultunk általa és többek lettünk egymás által is.Szeretem a családomat, kifejezethetetlenül jó és megnyugtató közöttük lenni.

NYÁRVÉGE

Surányban ismét egyedül voltak a cukkinik és a fekete koktélparadicsomok, mert nem igazán jutottunk ki. Amikor sikerült, akkor biciklivel mentem, imádom az én új paripámat. (Nem tudom, hogy írtam-e róla, de május óta outis lány lettem, büszkén és végre fájdalmak nélkül tekerek le több 10 kilomért.) Szétcsúszósnak éreztem minden hetet, irtózatosan meleg napok jöttek egymás után. Imádom a meleget, de a délutáni munka minden nap izzadósan telt, amit nem viseltem mindig faarccal. Sütni-főzni nem igazán volt értelme a rekkenő hőségben, a varráshoz nem volt kedvem (elutazás előtt belehúztem és csomó nadrágot, felsőt varrtam), a testmozgás kihívás volt. Lassan, de biztosan vánszorogtunk a nyár vége felé, amit évekkel ezelőtt még traumaként éltem meg, de most valahogy már nem. Jön az ősz és lehet sütni, teázni, sötétben futni és varrni. Miska szülinapi kirándulása egy via ferrata út közös kipróbálása volt Tatabányán, a Turulnál. Elképesztően nagyon nagyon élveztük, annak ellenére, hogy aznap is 35+ fokot mértek. A sziklák és az acélkötél is felforrsodott, szakadt rólunk a víz,. de a vezetett túra után még egy plusz utat is végigjártunk. Alig bírtam megcsinálni, de végül sikerült! Megyünk még, az tuti. 

ERIKA BETEG

Hasnyálmirigydaganat. Rosszindulatú. Hidegzuhany. A május óta tartó hasfájás oka ez. Az állami ellátórendszer többször is kidobta volna Erikát, de ő visszament az ablakon. Magánúton lett meg a státusz és pár napra rá az első kemó. Sokk. Érzelmekről nem beszélést hogy lehet megtörni? Mennyire lehet tolni a falat? Érdemes dörömbölni az ajtón? Segíteni szeretnék. Erika nagyon hozzám nőtt az elmúlt években és nem tudok másra gondolni napokon keresztül. Magas a puilzusom és üveges a tekintetem. Nem érzem a testem és görcs van a gyomromban. Segíteni akarok. Muszáj valamit csinálnom. Az eszemmel tudom, hogy nem  lehet. Ez nem az én küzdelmem. Ahogy egyre többen tudnak róla, úgy lesz annyival könnyebb a gyomromnak. Mindenki segít, avédőháló egyre nagyobb. A kutyás közösség egy emberként tartja Erikát, ki így, ki úgy. Összezár a kör és ez megnyugtató. Muszáj sikerülnie, a statisztika csak egy szám. Ez pedig a valóság. Sok erő kell.

Szlenges mindennapok

 A teljesség igénye nélkül mostanság a top-kifejezések:

• kutya (kizárólag forti közben üvöltve és /vagy egyéb jelzőkkel kiegészítve: túrós kutya)
• bró (néha én is az vagyok)
• csöves, csövesbánat (béna, gáz, lúzer és tsai)
• 
  

Szicília - visszatérünk!

Akár már a nyáron, mert annyira nagyon jó volt. De ez egy másik történet, remélem ez az álom is valóra válik.

Januar 10-15-ig Szicíliában mulattuk az időt és megettünk mindent, ami szembe jött. Kocsit béreltünk, majdnem minden nap máshol aludtunk, debütált a hardcore roadtrip-utazás. Rövid pro-kontra, amíg még frissek az élmények:

PRO: muszáj kevés cuccal menni, különben fájdalmas a ki- és összepakolás minden egyes szálláson (így is valamivel több idő, de bele lehet jönni). A gyerekeket egy fokkal könnyebb kitessékelni a szállásról, hiszen "muszáj" elindulni. Kevesebbet ülünk az autóban, ez mondjuk alap.

KONTRA: nem igazán van, talán csak a reggeli összepakolással eltöltött idő. Illetve ha nyáron tolnánk ugyanezt, akkor a hűtést igénylő ételek szállítása nehézkes lenne.

+ észrevétel: télen itt bizony hideg van! Felesleges, sőt kifejezetten hátrány a nagy lakás, emrt lehetetlenség befűteni. Az első szállás volt a legkisebb és egyben a legmelegebb is.

1.nap: Budapest-Catania, Taormina, Letojanni
Cataniaba repulunk, a jarat tupontos, pedig Ryanair. Budapesten megfagyunk, Olaszorszagban kabat sem kell. Catania nagyon koszos, Loci kiborul. Kaka, szemet, az emberek is milyenek. Leparkolunk azert vasarolni, setalni kicsit. Messze a parkoloautomata, mire visszaerunk, oriasi karcolas a kocsi oldalan, basszus. Full insurance mondjuk, de azert is. Nekunk faj. Boltban mozzarellat, sonkat eszunk eloebedre, utana setalunk a napsutesben, hmmm, szinte egeti az arcomat a nap. Szemerkelo esoben indulunk tovabb, conadban veszunk vacsorat, utana irany Taormina. Egyre jobban esik, Etnabol semmi sem latszik, az esernyo kicsi. Az utcakon senki, kracsonyi fenyek is fent vannak meg, gyonyoru egyebkent. Megnezzuk a szinhazat, lenezunk a tengerre, a szel is elkezd fujni. Letojanni negyed ora, zuhogo esoben masszuk meg a lepcsofokokat. Tengerre nezo szallas, barcsak ne a sotetbe neznenk. Kave, tea, aludni kene mar. Meg tanulni, Miskanak szornyu a kedve, ket oraig matekozunk es irodalmazunk, pff. Vacsora parade a szokasos ricotta-mozzarella-pesto haromszogben. 

2.nap: Enna. Agrigento,
Ejjel oriasi vihar volt, macska is nayvagott, szegeny. Szerencse, h ma egyszer majd elall az eso. Alig csepeg, mikor indulunk, a nap is kisut. Az ut mellett vegelathatatlan narancs es mandarinuktetveny, mindenfele allapotu Casa es Palazzo, hmm. Enna a felutas piheno, a sziget kozepe, magas hegy tetejen. Van var, katedralis es ket jo etterem. Mai programok pipa. Az eso viszont egyre jobban esik, szakad. Kene esoponcso, megallunk venni, meg szerencse h vannak eltevedos kinai mindenes boltok. Ehesen mennenk varnezobe, de a var zarva es a szieszta is mindjart itt van. Gabor szerint zaras elott 10 perccel beengednek minket, en nem hiszek neki, pedig igaza lesz. La Rustica etterem, google szerint parades. Szerintunk is wow, amilyen szimpla, annyira zsenialis! Tulaj kedves, mi vagyunk csak az etteremben majd egy oras tulcsuszassal. Kiralyi talalas, atmelegszunk, gyomrunk is tele. Irany a helyi dom, kocsival megyunk, Loci hallani sem akar a setarol, pedig ma nem akasztottuk ki a szamlalot. Varosra leszallt a kod, ugyhogy nem megyunk tovabb. A dom a mienk, sehol egy arva lelek. Privat tura rulez! Sotetedessel egyutt hajra Agrigento es a gorog romok. Parkolot alig talaljuk, teljes a sotetseg, 5-os kapu a cel. A romok vannak csak kivilagitva, gyonyoruek! Parkoloban feher cica jon, az eso csepereg. Cicu velunk jon nagyon sokaig, Miskat csak o erdekli, nevet is ad neki: MAacsker. Vigyuk haza nyilvan, a cicak sokkal aranyosabbak a kutyaknal, kell neki legalabb egy. Allatok kozeleben elobujik egy masik Miska. Az amelyik orakig lovagolt a poni hatan atszellemulten. Van, ami sosem mulik el. Feluton kutya jon szemben, macska el a masik iranyba, Gabor szerint felosztottak a teruletet es egyik sem lephet be a masikera. Koldulnak a gyonyoru szoru, cseppet sem gurhes allatok. A kutyak nem jonnek kozel, ez az egy sem engedte magat megsimogatni. Messzirol figyelt, kitartoan kovetett. Egeszen a parkoloig, kapott is egy szendvicset. A salatat is megette, megszakad a sziv azert. Meg ha kutyajo elete is van, akkor is na. Boracska hianyzik. Este erkezunk a szallasra, az eso szakad, de mar a szemunk sem rebben. Focimeccs a teveben, a lakas hideg. Futeni nem tudunk, de nem is baj. Matekhazi kevesebb ellenallassal keszul el, hurra. 

3.nap: Scal dei Turchii, Caltagirone, erkezes Raguzaba
 Reggel gyonyoru napsutessel ebredunk, felho sehol. Az ablakbol furdozoket latunk, de szerintem kaprazik a szemunk. Tegnap meg telikabatban is faztunk, biztosan csak valami vicc. Nem az, elkepesztoen mekeg van, 15 folnal is melegebb. Simogato a napsutes, az arcom melegedik, hmmmm. Toroklepcso le van zarva, mert erdodalodik. A parton sehol senki, ugyhogy kozelsetalunk es megcsodaljuk, vakitoan feher a kek vizben. Ugralunk a sziklakon, fogdossuk a tokeletesen simara koptatott koveket, milyen erdekes. Mindenhol mashogy hullamzik a viz? Meseszep. Mosolygo olaszok es mi. Ures a part, csak a mienk! Mozaikos varos a kovetkezo cel, feluton Raguzaba, jo lesz mar kiszallni, kanyarog az ut. Toscana-erzes a napsutessel, csak ne mennenk bele a felhokbe. Mozaikos lepcso nagyon szeles es sok fokbol all, minden fok mas csempevel diszitett. Csak a mienk ez is, kibereltuk Sziciliat tenyleg. Irany a kovetkezo szallas, az autentikus farm, ahol 2 ejszakat maradunk. Raguza kultteruleten van, izgalmas az odavezeto ut, kokerutesek mindenhol, fa sehol. Kesunk, ugyhogy Uccio mar nincss, csak az anyukaja, aki folyamatosan beszel olaszul. Mosolyog, hazi sutit es olivaolajat hoz, Olaszorszag hmm. Az udvaron amputalt labfeju kutya, oleli a sracokat, csak hozzajuk megy simiert, minket levegonek nez. 2 cica, csacsi es lovak, nehany csirke es hazi bor. Csaladi gazdasag. Uccio kepei a falin, faruzelesu kalyha, emeleten szobak, fiuk vegre kulon lakreszben. Foldszinten hintaszek, oriasi konyhaszekreny, valodi elet nyomai, magassagmero centik a falon, nem tipik AIRBNB. szeretjuk. Lepakolunk, irany Raguza, bar sotetedik, de igy is gyonyoru lesz. Permetszeru eso hull, kit erdekel mar, csak setaljunk vegre. Minden zarva, masfel ora mulva nyit a hires pizzeria, setaljunk aaddig, aaaas, Miska kiborul. Fel oraig duzzog, utana nyitja a csipszet es majszol, lassan visszavaltozik. Raguza Ibla csodas, de itt is egyedul vagyunk. Gabor bemegy egy picike peksegbe tkozben. Neni kotenyben, hely minimal, eszunk ilyeneket: Scacce (teglalap alaku, hajtogatott toltott teszta), buccatedde (empanadaszeruseg). Minden finom! Aterunk Raguza Iblara. A templombN istentisztelet, nem jutunk be, de nem is baj, majd holnap. A visszasetat roviditjuk, millio a lepcso, Loci farad el. Mikor erunk mar oda? Sokat lepunk, lassan en is megehezem, pedig nem kedvencem a pizza. A hely pici, de. Nagyon kedves, eppen le tudunk ulni. Eloetelnek cuccos langosholyokat eszunk, utana sonkas-fugelekvaros-gorgonzolas es egy negysajtos pizzat. Kipukkadunk, de negesszuk. Elkepeszto izelmenyek! A sajt fokyikk le a pizzarol, nincs is szinte alap rajta, tejszinize van. A masikon 20 deka sonka, sarga koktelpara par percre epp csak atmelegitve, ez is milyen mar? A crust a legjobb, izes buborekok. Eppcsak roppan, nem lehet a tanyeron hagyni. Desszertnek pisztacias pite, mergezest akarok az 5 nap vegere. Meleg suti erkezik, felmuffin meret: piskota, telenyomva forro pisztaciakrem, megszorva az egesz porkolt pisztaciadarabokkal. Van meg hely neki a tele hasunkban, ej, de jot vacsoraztunk ma! 

4.nap: Modica, Donnafugata kastely, Scicli 
Csillagtura egy karikat leirva. Modicaban kezdunk, csokivaros. Spanyol uraljodo hozta magavak az aztekok receptjet: kezzel orolt kkaobab, szinte hidegen (45 fok), cukor hozzakveer, csak semmi vaj es egyeb faxni. Ropogos csokibez, amit az izek tesznek kulonlegesse. Tobbfele gyarto van, 3-at latogatunk meg. A fenszivel kezdunk, ujhullamos trendi bolt a templom alatt. Madjuk a csiposet, a borsosat, a dohanyosat (OMG), veszunk. Szuvenirnek lesz. Kostolni muszaj, fiuk tomik a hasukba, nekem mar sok. Atmegyunk a nagybetus regimodi boltba, vitrines fakazettas butorok, patikushoz hasonlito elado. Kostolo csakis a pult mogul, semmi extra, de szamartejeset veszunk itt is. Cannoloval a kezunkben jovunk ki, ez eddig a legjobb! Has-nap lesz ez, masfajta kkckat epitunj, arancinariaba ugrunk be, otfelet kerunk megyunknek. Mindegyik vilagbajnok a nagyszemu rizzsel, a pankoval, a tokeletesen folyos toltelekkel. Miert unalmas a magyar gasztronomia? Ha feleennyire kreativ lenne. Langos revolucio kellene mar! Nekem mozdulni is nehez, de Gabor meg desszert utan sovarog. Utolso bolt csokibolt, itt a legfinomabb es a legolcsobb, veszunk rozmaringosar es mandarinosat. Pici alagsori bolt, be nem mennek, nippek mindenhol (pulton a templomi Szent Gyorgy masolata), de megis. Mennyei! Kocsiba beszallva kakao a sznkban, kimaxoltuk a sziesztaig tarto idoszakot, irany a Donnafugata kastely. Gazdag nemes bezarta a felesegjeloltet, de eroszakkal. Megszokott, innen a nev (menekulo no). Zoldben autozunk, feher es sarga viragok mindenfele. Teljesen mas a taj, a sok ko valahogy eltunik a novenyek kozott. Kastelyban sehol senki, sut a nap, az arcomnak nagyon kell. Vegigsietjuk a benti reszt, sietunk ki a kertbe. Kolabirintus, en sem latok ki belole, fiuk ujjongva szaladgalnak benne, ketszer is vegigszaladnak rajta. Arcuk kipirult, de meno volt! A kert is gyonyoru, oriasi Fixus maxima fakkal van tele, tobb szaz evesek lehetnek. Csak mi vagyunk itt is. Alig van negy ora, mire vegzunk, ugyhogy utbaejtjuk Sciclit, elvileg a naplemente csodas a templom fele vezeto uton. Irany a hegy, Loci nyavalyog, mar megint lepcso! Meredeken megyunk felfele a hegyre, a nap a hatunk mogitr egyre lejjebb bukik. A sarga teglap egyre vorosodnek, nem is kell a filter a fotora, ugysem lehetne ilyen szineket csinalni. Templom a teton felujitas alatt, allvanyokat latunk a bedeszkazott ablakon at. Megyunk tovabb meg feljebb, hivogatnak a dombok. A varos felett vagyunk magasan, idill. A varos mellett lenezek es szurdokvolgy, Porto jelenik meg a szemeim elott, csak hianyzik a folyo. Lefele menet Locival beleenekelunk a templomba, sose probaltam meg, libaboros erzes ez is. Fiuk elfaradtak, de Gabor meg talal egy cukraszdat, mielott hazamegyunk beterunk. Fenszi a hely, sok aprosagot veszunk. A vegen neg csokis ropogos tesztat is, osszesen 7 eurot fizetunk. Visszakerdez Gabor, de ennyi. Osszesen. Rossz helyeken voltunk eddig? Hmm. Ma este koran erunk vissza a szallasra, csilles estet nyomunk a hideg hazban. 

5.nap: Noto, Szirakuza
Elkoszonos reggel van, Miskanak elso dolga meglatogatni a csonkalabu kityat es a macskait. Meg mindig jobban szereti a macskakat, oleli oket, felveszi-leteszi. Atszellemul. Van, ami soha nem valtozik. Jol megy a reggel, oicit nekem is nehez itthagyni a farmot, bar a hideg nem fog hianyozni, brr. Noto fele vesszuk az iranyt, kanyargos uton robogunk a napsutesben. Hair szol, dudolunk, beszelgetunk. Csapatepito, meg ha hullamlovagolunk is neha. Sparban sajtot-csokit veszunk, poggyaszba remelem befer mind, otthon ilyet nem kapni. Notoba erkezunk, parkolas a foteren sima ugy. Mindnehol ferfiak beszelgetnek, csinosak salban, napszemuvegben, apro sapkaban vagy kalapban. Csak ferfiak, nok sehol. Konyhaban foznek vajon? Templomba sok lepcso vezet, de orommel setalok, vegre sut a nap, becsukott szemmel nezek bele. Ez az idojaras tokeletes. Ilyenbol kelennne vinni haza, gyogyito sugarakat barcsak be lehetne csomagolni. Nap fele fordulok es a testembe zarom, igy viszem magammal. A varos mindannyiunk kedvence lesz. Szeles setaloutca, sok ember, megyunk a magasan ertekelt edessegbolt fele. Cannolifuggoseg, az van nekunk, hajhh de nehez lesz a kedd! Edessegbolt picike, forgatagon kivulre esik, de nem ferunk be. All a sor. Hatfele sutit veszunk, 4 eurot fizetunk. Mennyit?? Menjunk vissza meg tizert (nem mentunk). Mimden suti 1/10-es, tenyleg nem hisszuk el, hogy van ilyen. Malnas fehercsokiba martott keksz alapban teszines gyumolcso mascarponehab, rajta diszites. Semmi extra. Mennyei. Elfogytak a sutik, setalunk vissza a kocsihoz. Menet kozben, fancy helyen granitat kostolunk: mandulasat es citromosat. Egyik sem illik a fejet levivo szelhez, de nem mehetunk el enelkul. Fiuknak izlik, nekunk szimpla jegkasa. Noto lepcso le van zarva, sajnos nem latjuk, megyunk is tovabb Szirakoza fele. Napsutesbe tartom az arcom, finom nagyon. Szirakuzaban a kikoto mellett parkolunk, besetalunk a felszigetre. Libasorban vannak a latnivalok, Archimedesz szobraval inditunk. Fiuk tanulnak egy kicsit fizikat, mikozben haladunk tovabb. Asatas mellett megyunk el, utana Diana szokokut, sok sok edessegbolt kacsint rank. Mennyit kell futni ennyi kaloria utan? Hjajjh. Eldontjuk, hogy este vacsizunk tisztessegeset, addig csak nasi van. Sajnos semmi nincs nyitva, ugyhogy marad az este, a szallasra elobb erkezunk. Tisztara mint a leccei white house, garazsbol lett apartman ablakok nelkul. Konyhabol nyilo halobol nyilo halo, amibol nyilo furdo. Fuggonnyel elvalasztott helyisegek, a wc ajtaja elhuzos rolo, nem is mukodik, ez sem baj. Kornyek necces, setalunk egy kort Gaborral, fiuk addig zombulnak. Srakon cjkraszda, semifreddo cannolo, mar le sem irom, hogy mennyei. Macskak az ut szelen, mindenhol, helyi no epp eteti oket. Kepernyoidi vegen fiukkal setalunk, menjunk fel a szinhazhoz, onnan le a halas etterembez, google szerint 4,9-es. Hisszuk ha lathuk es erezzuk. Miska kiborul, nem eszik halat, aztan megis, jo lesz a hambu is krumplaval. Okori szinhaz fent van a dombon, mire feleeunk, az etvagy is rank talal. Nincs kivilagitva, ugyhogy csak banuljuk a sotetet, indulunk is lefele. 35 perc seta az ut, a kornyek egyre baratsagosabb, de semmi extra, Noto ennel sokkal kedvesebb volt. Haletterem ranezesre nem hivogat, utcasarkon picike, csak egy hangos csalad ul gyerekekkel elotte. Eloetelt elfelejtunk kerni, de nem is baj. Loci szardinias spagettiti eszik, szerintem fel kilo. Anizsos mazsolas parmezanos szosz, izorveny. Gabor fish&chipset eszik, fish oriasi. Miaka gigahambit kapott fel kilo krumplaval, en pedig maradok az olajban sult tengergyumolcseinel. Fel kilo az is, citrommal csurgatom, imadom!majd megeszunk mindnet, kipukkadunk instant. Gabor meg hagyott helyet a fagyinak, megallunk a kacsintos uzlet elott. Eper pisztaciaval, elos sziciliai fagyi. Sos fagyi illatos eperrel, ide kell jonni fagyit enni mostmar mindorokke. Hazasetalunk, oldodik nemikeg a puffdas-erzes, mindenkin boldogsag. Jovunk meg szicsíli!

Lóci (és általa mi is) az érzelemi hullámvasúton

 Lóci  nagyon furcsán viselkedik mostanában. Zárjuk az első félévet az új suliban, a nagybetűs felső tagozatban. Az alsóból felsőbe átmenet már önmagában is egy új életszakasz kezdete, de új iskolatársakkal megspékelve tényleg nem lehet könnyű. Türelmesek vagyunk emiatt vele az első napoktól kezdve. Mónika néni picit szétesett karakter, mindig mindenről az utolsó pillanatban tájékoztat, még szerencse, hogy a szülőtársak nem ilyenek. Sok a házi, szinte minden napra készülni kell. Na ez már önmagában "nowa", miazhoggymárna! Előbb a forti, aztán a duolingo és ha még marad idő másra (esetleg), akkor jöhet a tanulás. "De csak ha segítesz, anya!" És utána a "most azonnal!" - nyilván. 

Zenesuli-baritonkürt és a színjátszás is új, bár heti óraszám tekintetében nem sok, de azért 2-3 alkalommal elvesz a kincses és meglehetősen autisztikus délutánból. 

Judo heti két alkalommal - tavaly ugye egyszer mentünk falmászni, ahhoz képest a teste megmozgatása is sok. "Pfff...ma is mennem kell judora??!!" - a hangsúly nem leírható.

Átlagos hetünk tehát ilyesmi, minden napra jut egy "elfeleljtettem", egy "mára kell" (reggel 7:10-kor), egy "nem veszem fel a kesztyűt!!!" (mínusz 5 fokban), egy "köszönöm szépen, hogy nem mehetek rollerrel, anya. mégis hogy érjek be a suliba? SÉTÁLJAK EL ODÁIG??!!" (aha, khmmm. nem vagyok a taxis mondjuk, igen). Idegeimen táncolósakj a reggelek, teljesen kiszámíthatatlanok a reakciók, például hiába vagyok angyali, semmi nem megy át - az antikrisztus válaszol. Mintázatokat észlelek, például reggelente minden szar és az sem helyénvaló, hogy ha elmarad a forti. Az maga a katasztrófa! 

Mit csinálunk ezzel a helyzettel mi magunk? Próbálkozunk. Kedvesen, kevésbé kedvesen, magyarázóan, inkább elfordulva (magunkban morogva), mikor-melyikhez van idegrendszerünk. Folymatos tükörtartásban is maradunk: most ideges vagy, próbálj nagy levegőt venni, "beszélj úgy" frázisok, jaj, de sokat mantráztuk ezeket sok sok éve minden nap. Úgy tűnik ismét le kell porolni a könyveket és tényleg igaz a mondás, hogy ha a kamaszgyereked szóba áll veled, azt vedd megtiszteltetésnek, dobj el mindent és csak rá figyelj. Egyre kevesebb ilyen pillanat lesz. És igen.

Nem szeret magáról beszélni, egyre több helyzetben idegesítem a puszta jelenlétemmel és a nap legnagyobb részében köszönin,k de jó le van a saját gondolataival és terveivel. Ha ki kel mozdulni a házból, az maga a katasztrófa még akkor is, ha utána nagyon jól érzi magát. "Tényleg jó volt."